„...prófétálj...!” (Ez 21,13–22)

13 Így szólt hozzám az Úr igéje: 14 Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram...! Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! 15 Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? 16 Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. 17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! 18 Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele? Ha van is még királyi pálca, elvetik azt, nem marad meg! - így szól az én Uram, az Úr. 19 Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a tenyeredet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: halálos sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. 20 Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. 21 Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak az éledet fordítják! 22 Akkor én is összecsapom a tenyeremet, és lecsillapodik lángoló haragom! Én, az Úr, megmondtam!

"...prófétálj...!" (14). Mivel nincs változás, Isten ítélete folytatódik. Megdöbbentő, amikor az Istenben hívők szívbéli állapotán még az ítélet sem tud változtatni. Gyászének szólal meg. Ezékiel kiáltozik és jajgat, mert világos lesz számára, hogy Isten ítélete addig tart, amíg a nép a szívében nem akar változni. Ezért Isten felemelve tartja az ítélet kardját. Az Újszövetség népének az a bizonyosság és reménység lehet a szívében, hogy Jézus Krisztus engesztelő kereszthalála lecsillapította Isten haragját, és megbékéltette Istent az emberrel (Kol 1,20)