„Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit” (Péld 20,1–16)

1 A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. 2 A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. 3 Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. 4 Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. 5 Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. 6 Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert? 7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. 8 Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. 9 Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? 10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr. 11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! 12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta. 13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel. 14 Rossz! Rossz! - mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. 15 Lehet bőven arany és igazgyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. 16 Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!

"Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit" (4). Aggódunk, mert fogy a magyarság, de ki vállalja, hogy több gyermeket is felnevelve áldozatot hoz az életért? Siránkozunk a mai ifjúság erkölcsi állapota felett, de ki áldozza szeretettel az idejét, hogy törődjön a körülötte élő gyerekekkel, fiatalokkal? Panaszkodunk, hogy nincs világosságunk és lelki erőnk, de hozunk-e áldozatot azért, hogy időt töltsünk Istennel? Gondolkodjunk következetesen: az értékért áldozatot kell hozni. Vállalod?