„Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek,...” (Péld 28,17–28)

17 Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson a sírig, ne segíts neki! 18 Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap, de aki görbe utakon jár, egyszer csak elbukik. 19 Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. 20 A megbízható ember bőven kap áldást, de aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad büntetlenül. 21 A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert. 22 Gyorsan akar gazdagságra jutni a kapzsi, de nem tudja, hogy ínségbe jut. 23 Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg. 24 Aki meglopja apját és anyját, és azt gondolja, hogy az nem bűn, cinkosa az a gonosztevőnek. 25 A telhetetlen ember viszályt szít, de aki az Úrban bízik, az gyarapodik. 26 Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül. 27 Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri. 28 Ha fölemelkednek a bűnösök, elrejtőzik az ember, de ha azok elpusztulnak, sokan lesznek az igazak.

A gazdagság és a szegénység közötti különbség az emberi társadalom állandó jellemzője, ezt maga Jézus is megfogalmazta. A könyv írója látja ennek feszültségét és a mindenkori igyekezetet a gazdagság elérésére. Figyelmeztetései az ilyen élethelyzetekre szólnak. Közülük legfontosabbként a rászoruló támogatása, a felebaráti szeretet gyakorlása emelkedik ki (27), amely a keresztyén élet sarokköve is a nagy parancsolat szerint (Mt 22,37-39).