„Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem?” (Péld 31,1–9)

1 Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. 2 Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? 3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! 4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a részegeskedés. 5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nincstelenek ügyében. 6 Adjatok részegítő italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. 7 Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. 8 Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! 9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt!

"Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem?" (2). A felnőtté vált gyermek emlékezik a felelős édesanyai szavakra. Két nemzedék példaadó, egymást megbecsülő szövetsége mutatkozik meg ebben. Volt szülői tanács, és volt szív, amely befogadta. Mivé lesznek a "fiak fiai" korunk tévútjain, amikor nincs súlya a szülői szónak, és nem nevel felnőtté az erőszakos vagy éppen ajnározó otthoni környezet? Az imádságra és fogadalomra ajándékul kapott gyermeket bölcsen fel is kell nevelni.