„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól” (Péld 8,22–36)

22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. 24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; 26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30 én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. 32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! 33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! 34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. 35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. 36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.

A bölcsesség itt úgy jelenik meg, mint egy személy, aki már létezett a teremtés előtt, és jelen volt akkor, amikor ez a világ létrejött. A teremtett dolgok, a természet és az emberi élet szemlélésénél Isten segítségével fölfedezhetjük azt a bölcs gondolatot, amivel a Teremtő azt létrehozta. Ez által a saját életünk is kiteljesedhet, és Istenhez is közelebb kerülhetünk. "Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól" (35).