„Lázár, jöjj ki!” (János 11,33–44)

(43) "Lázár, jöjj ki!" (János 11,33-44) MIT TESZ JÉZUS? - 1. Jézus nem érzéketlen mások fájdalmát látva. Jézust megindítja a gyászoló család fájdalma. Jézus, ebben az együttérzésben hasonló módon nyilvánul meg, mint mi: háborog és sír, az ember tehetetlensége a halállal szemben egyszerre haragra és megadásra, háborgásra és sírásra késztet. Soha ne legyek érzéketlen a körülöttem élők fájdalmát látva, legalább érezzem át helyzetüket, dühük és könnyeik okát (33-35). - 2. Jézus azonban nem ragad le itt, hanem teszi azt, amit még mi is tehetünk: imádkozik, hittel imádkozik, előre hálát ad, az emberileg lehetetlen helyzet valódi megoldásáért, ott, ahol már három napja rombol a halál (41-42). - 3. Jézus ennél is többet tesz, hatalommal szól, minden számonkérő gúnyolódás, és a reménytelen helyzet ellenére is (37). Ez már csak az Ő kiváltsága, aki Isten Fiaként szavával kihív a halálból (43). Ha azonban mi is az Ő szavának életet ajándékozó hatalma alá kerülünk, szavainkat, életünket felhasználja az Úr az örök élet, az üdvösség szolgálatában.