„Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát?” (Péld 26,1–12)

1 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. 2 Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. 3 Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. 4 Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! 5 Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. 6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. 7 Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába. 8 Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. 9 Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. 10 Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel. 11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. 12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

"Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát?" (12). Jaj, de még mennyit! Sokan vannak, akik abban különböznek Istentől, hogy jóllehet Isten mindent tud, ők mindent jobban tudnak. Náluk még az "ostobák" is több eséllyel rendelkeznek, mert az ostobaság kitartó tanulással orvosolható, de a saját bölcsességével eltelt, taníthatatlan emberrel nem lehet mit kezdeni. Jézusunk az önteltség bűnéből is megszabadította az övéit.