„És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől;...” (Ez 43,1–12)

1 Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz. 2 És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől. 3 A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Ugyanolyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 4 Az Úr dicsősége pedig bement a templomba a keletre néző kapun át. 5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és láttam, amint az Úr dicsősége betölti a templomot. 6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki - pedig az a férfi mellettem állt -, 7 és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal 8 meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, ajtófélfáikat pedig az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért elbántam velük haragomban. 9 Most azonban felhagynak a paráznasággal, és elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre. 10 Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. 11 Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervét és előírásait, egész tervét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg tervének és előírásainak minden részletét, és valósítsák meg! 12 Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szent. Íme, ez a templom törvénye.

Isten dicsősége onnan tér vissza, ahonnan korábban eltávozott (11,23), keletről (1). Így lesz valóban szent ez a monumentális épület. Mert lehetnek gigantikus kőépületeink, milliárdos beruházásaink, lélegzetállító költségvetéseink, ha Isten dicsősége nem teszi sajátjává, szentté, élővé azt. Van úgy, hogy Isten népének a látszólagos siker kudarcain keresztül kell keserűen megtapasztalnia az Úr jelenlétének hiányát, ami végtelenül kiszolgáltatottá teszi az egyházat (8b). Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy mi is átélhessük a csodát: Isten dicsősége közeledik kelet felől (2).