„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Péld 18,17–24)

17 Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja. 18 A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.19 A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár. 20 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. 21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. 22 Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát. 23 Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol. 24 Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.

"Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi" (21). A szó elszáll? Jézus bántó szavainkat a gyilkossággal együtt említi (Mt 5,22), és figyelmeztet, hogy felelőtlen beszédünknek önmagunkra nézve is komoly következménye van (Mt 12,36-37). Nem kellene Isten kegyelmét kérve sokkal jobban odafigyelni a beszédünkre?