„Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben!” (Péld 27,1–10)

1 Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! 2 Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! 3 Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. 4 Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? 5 Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. 6 Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja. 7 Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. 8 Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. 9 Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. 10 Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.

"Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben!" (10). Senkit, aki közel áll házad és hazád népéhez. Ne hagyd cserben a lelki házhoz tartozókat, gyülekezetedet, egyházadat, az evangélium ügyét! Tartsunk ki mindvégig Urunk mellett. Ő mondta, hogy "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját" (Jel 2,10).