„Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában” (2). (Péld 18,1–16)

1 A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen. 2 Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában. 3 Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat. 4 Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása. 5 Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert. 6 Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. 7 Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt. 8 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. 9 Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. 10 Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.11 A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli. 12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos. 13 Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják. 14 Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni? 15 Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik. 16 Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja.

"Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában" (2). Életveszélyes, ha az ember ahelyett, hogy az iránymutatásra figyelne, a saját tudását fitogtatja. Rengeteg tévút, baleset, élettragédia oka ez a felfuvalkodott magatartás. A bölcs ember legfontosabb jellemzője, hogy tanítható. Alázattal kész elismerni hiányosságait, keresni és elfogadni a megfelelő tanítást. Isten az élet útján akar vezetni, taníthat-e ma is?