„Az igaznak az emlékezete áldott...” (Péld 10,1–16)

1 Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. 2 Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. 3 Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. 4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. 5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. 6 Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. 7 Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. 8 A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. 9 Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az. 10 Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. 11 Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. 12 A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. 13 Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. 14 A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. 15 A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. 16 Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek.

"Az igaznak az emlékezete áldott..." (7). Ki az igaz? Bibliai értelemben az, aki az adott helyzetben tudja, mit kell tenni és szólni. Senki nem képes erre, csak az Úrral való kapcsolat által. Áldásközvetítő az ilyen ember. Az áldás Isten két nyilvánvaló csodás szabadítása közötti csöndes jelenléte, amikor nagy események nem történnek, de vetésünk sarjad, fáinkon a gyümölcsök beérnek, gyermekeinknek előmenetelük van. Az igaz ember Istennek ezt a csöndes jelenlétét közvetíti. Kérjük őt, legyen emlékezetünk majdan ilyen.