„...az igaz örökké tartó alapon áll” (Péld 10,17–32)

17 Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. 18 Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. 19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. 20 Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. 21 Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. 22 Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. 23 Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. 24 Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. 25 Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. 26 Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. 27 Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. 28 Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. 29 Az Úrnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. 30 Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. 31 Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. 32 Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.

"...az igaz örökké tartó alapon áll" (25). Ha a megszokott, nyugodt élethelyzetektől eltérő idők jönnek, és az életértékeket meghatározó alapok hiányoznak, akkor nincs mihez igazodni. Jézus is erre tanít (Mt 7,24-27). Berzsenyi szavai is ezt erősítik: "...minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába / görbed." Legyen Krisztus mindent meghatározó alap: "...más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus" (1Kor 3,11).