„Az asszonyi bölcsesség építi a házat...” (Péld 14,1–18)

1 Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le. 2 Aki egyenes úton jár, féli az Urat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. 3 A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. 4 Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. 5 Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél. 6 Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés. 7 Térj ki az ostoba útjából, mert nem szerzel ajkáról tudást! 8 Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobát pedig rászedi saját bolondsága. 9 A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. 10 A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen. 11 A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrának lakói virulni fognak. 12 Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. 13 Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. 14 A romlott szívű azt kapja, amit megérdemel, meg a jó ember is tettei gyümölcsét. 15 A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére. 16 A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. 17 A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik. 18 Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig tudás ékesíti.

"Az asszonyi bölcsesség építi a házat..." (1). A ház, a lakás, a családi élet az asszonytól, a feleségtől függ. Felelősségükre hívja fel ez az ige figyelmüket. Mi, férjek, gyermekek - bár nincsen se nőnap, se anyák napja - induljunk úgy erre a hétre, hogy adjunk hálát értük, köszönjük meg véget nem érő otthoni munkájukat, és ne hagyjuk magukra ebben őket, legyünk készek együtt munkálkodni velük.