„...aki megőrzi tudását, megtalálja a jót” (Péld 19,1–9)

1 Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba. 2 Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és aki nagyon siet, könnyen letér az útról. 3 Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve. 4 A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik. 5 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél. 6 Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja. 7 A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába. 8 Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót. 9 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél.

Közlekedésben, politikában, munkahelyen, családi életben egyaránt megfigyelhető, hogy az emberek mindig a másik hibájáról beszélnek. Panaszkodnak sorsukra, ezzel Istent okolva kudarcaikért (3). Mindig meg tudjuk magyarázni, miért nem változtatunk az életünkön, miért nem engedünk Isten igéjének. Mások hibáztatása és a magyarázkodás nem ment meg bennünket. Jó lenne végre felelősséget vállalni saját életünkért: hibáinkat változásra készen megvallani, és mellébeszélés nélkül megragadni azt, ami életünket menti és építi (8).