„...aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,16–31)

16 A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. 17 Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. 18 A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. 19 Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. 20 Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. 21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. 22 Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. 23 Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. 24 Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. 25 Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. 26 Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. 27 Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. 28 Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. 29 Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. 30 Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. 31 Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!

Világunk önző, önmagának élő. "Én vagyok az alany és a tárgy" - mondja Babits. Önmagunk zárt köréből egyedül Krisztus által törhetünk ki, és nyílhatunk meg embertársunk iránt. "...ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz" (Jn 12,24). Keressünk ma kitörési pontokat, hogy megtapasztaljuk, "...aki mást felüdít, maga is felüdül" (25).