„A vétkes ajak veszedelmes csapda...” (Péld 12,1–17)

1 Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad. 2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja. 3 Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan. 4 A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen. 5 Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak. 6 A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük. 7 Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak háza megmarad. 8 Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik. 9 Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere. 10 Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. 11 Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. 12 A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek. 13 A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból. 14 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza. 15 A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. 16 A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét. 17 Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot.

A beszéd ajándék, de lehet veszedelmes fegyver. Ha valaki "...beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember..." (Jak 3,2). Másokról mondott véleményünk leginkább bennünket mutat be. Igaz a mondás, hogy "Amit Pál Péterről elmond, többet mond nekünk Pálról, mint Péterről" (Spinoza). "A vétkes ajak veszedelmes csapda..." (13). Ne essünk bele, és másokat se csaljunk tőrbe, mert "Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek" (Préd 3,7).