„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak,...” (Péld 21,1–16)

1 Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. 2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. 3 Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot. 4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek. 5 A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut. 6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda. 7 A bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a törvényt. 8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes. 9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz jóindulattal. 11 Ha bírságot kap a csúfolódó, csak abból ért az együgyű, de ha a bölcset oktatják, ő már abból is okul. 12 Az igaz szemmel tartja a bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti. 13 Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált. 14 A rejtve adott ajándék megenyhíti a haragot, és a titkon eljuttatott adomány a heves indulatot. 15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés. 16 Az értelem útjáról letévedő ember az árnyak gyülekezetébe jut majd.

A szorgalom és a kapkodás egymás ellentéte (5). Isten vezetése kell, hogy a kettőt ne keverjük össze. Magunktól minden dolgunkat helyénvalónak látnánk (2), miközben tönkremehet mellettünk a családunk, a népünk, az egész teremtett világ. Milyen "szorgalmasan" pusztítjuk az élővilágot is. Az igyekezet akkor éltető, ha alárendeljük magunkat Isten országa rendjének. Ha nem csak magunknak gyűjtünk (13), és igazi kincseink a mennyben vannak elrejtve (Mt 6,19-20).