„…a sötétség rátok ne boruljon…” (János 12,34–36)

(35) "...a sötétség rátok ne boruljon..." (János 12,34-36) MICSODA ÖRÖMHÍR, NEM BORUL RÁNK A SÖTÉTSÉG! - 1. Az Úr követése: elveszíteni a saját életünket, meggyűlölni azt...(25). A "saját életemet meggyűlölni", azt jelenti, hogy saját bűneimet belátni, meggyűlölni, megvallani azokat (25). Mindez azt is magába foglalja, hogy ezt a bűnrontotta világot meggyűlölöm; - nem a világot magát, hanem a bűnrontotta életet, amelyik nem Isten eredeti gondolata szerint "működik". Mindez kiáltás Isten után, a sötétségben a világosságért; - mert fáj így élni, mert fáj, hogy "megzavarodtunk" (35).* - 2. A fentiekből látjuk, hogy mindenestől kegyelemre szorulunk, mert erre az önmegtagadásra az Isten Fia lehetett képes egyedül; - mi pedig csakis az Ő kegyelme által... - 3. Éppen ezért evangélium olvasni, hogy megbecsül bennünket az Atya (26), vagyis nem enged el bennünket magától, ahogy a mozdony nem engedi el a hozzá kapcsolt kocsikat (Róma 8,38). Ez a megbecsülés azt is jelenti, hogy kapjuk a "Mozdony" erejét, a sínpálya vezetését. Semmi sem a miénk, Őtőle van minden! (26) Ő azonban kihúzott bennünket az alagútból, nem borult ránk a sötétség!