„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet...” (Péld 13,1–14)

1 A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. 2 Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. 3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. 4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. 5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. 6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. 7 Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. 8 A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. 9 Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. 10 A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. 11 A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. 12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. 13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát. 14 A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.

Be nem teljesedett vágyaink kapcsán vizsgáljuk meg, van-e helye Istennek abban, amit várunk? Ha nincs, jobb elengedni ezeket a vágyakat. Ha hosszú várakozás után kapunk meg valamit, az ajándék. Ha rögtön megkapnánk, természetes lenne. Isten azt akarja, hogy a természetesnek gondolt dolgaink hitünkben legyenek kegyelemszerűek. Várni nem szeretünk. "A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet..." (12). A várakozás a hit próbája, de Istenre várni jó.